Mindenkinek más jut eszébe a ’60-as évek Amerikájáról. Elvis Presley és Audrey Hepburn ugyanúgy leplezni próbálják a megkérdőjelezhető politikát, mint a cicás napszemüvegek és pöttyös szoknyák a Coca-cola reklámokban. A sziporkázó kábulatból csak Kennedy elnök halála és Martin Luther King színrelépése volt képes kilendíteni az elvakult társadalmat, amely egy eseménydús évtizedet követően az emberi jogok képviselőinek világranglistáján megszerezte a dicső első helyezést.
A Mississippi állambeli Jackson egy tipikus kisváros, amely értékőrzéséből kifolyólag képtelen elfogadni a feketék és fehérek esélyegyenlőségét. A színes bőrűek kevés eséllyel vágnak neki az életnek, a saját negyedükben tengetik szerény életmódok között sokszor szeretetlen életüket. A nők tizennégy éves koruktól munkába kényszerülnek, amely a gazdag házaknál való takarításban és főzésben merül ki a gyereknevelés mellett, melyre a fehér anyukák a legkevésbé sem hajlandóak – inkább szentelik mindennapjaikat a szépítkezésnek, szervezetek alapításának, valamint segélyprogramoknak. A sors iróniája, hogy a legszűklátókörűbb fiatalasszony, Hilly Holbrook (Bryce Dallas Howard) testületével az afrikai gyermekek támogatására szervez estélyeket, miközben hazájában azért harcol, hogy a néger cselédek minden tekintetben elszeparálódjanak „gazdáiktól”, így kérelmet nyújt be a kötelező „külön WC” kialakítására és használatára. Barátnői mindebben teljes mértékben támogatják, és még ha nem is értenek vele egyet, nem mernek neki ellentmondani.
Sok viszontagságot, elbocsátást és újrakezdést, szerelmet, veszekedést és női harcokat követően végül megjelenik az „ismeretlen szerző” (Skeeter) által írt The Help című sikerszori. De vajon hogy reagál minderre az addig békés Jackson városa? Felismerik-e önmagukat a történetekben? Erős-e annyira a szeretet, hogy elviselje a megosztó véleményt kialakító esélyegyenlőséget? Feladja-e Skeeter az elveit és a függetlenségét a szerelemért?
