.jpg)
Emberek tömegei állnak a pokol királya mellé, aki észrevétlenül szedi áldozatait főként a népszerű rock’n’roll által. A műfaj története az 1940-es évekig vezethető vissza, ám a sátánimádatot csak a ’60-as évektől ismerték el a Black Sabbath együttes kezdeményezésére, akik a műfaj jellegzetességeként borítójukon sátáni jelképeket alkalmaztak: 666, halálfej, vámpír, sátáni köszöntés, szarvak. Mintájukat számos zenekar követte, mint a Led Zeppelin, a Rolling Stones, az AC/DC (a Highway to Hell szerzői) vagy a Beatles; de ma is hódít a rock-kultúra többek között a Depresszió, a Tankcsapda, a Kárpátia, valamint Marilyn Manson képében is.
Céljuk a félelemkeltés a zene és a szöveg által. Elismerik, hogy a fekete mágia és a jóslás hívei, de az áldozati szertartások elől sem zárkóznak el; emellett beszámolnak a koncerteken érezhető ördögi jelenlétről, ami a tomboló rajongókon is tükröződik. „Gyakran támad olyan érzésem, hogy nem én, hanem ’valami’ játszik a hangszeremen” – mutat rá Ginger Baker dobos. Sok ember halálát okozta már a vad fejrázás, azonban az okkult életvitel félelemhez, függőségekhez, erőszakhoz, erkölcstelenséghez, bűnözéshez és öngyilkossághoz is vezet – aminek maguk a zenészek is élő példái.
A pszichét megcélzó rock zenészei különleges szerepet kaptak: közvetítők a két világ között. Vonzó kultúrájuk milliókat ejt rabul, jelmondatukat a Black Sabbath fogalmazza meg: „Vegyél egy életet, olcsó lesz; ölj meg valakit, senki sem fog sírni. A szabadság a tied, csak tedd a kötelességed, csak a lelkedet akarjuk.”
