2014-re megláthatta a világ, mivé vált Magyarország. Mindazok, akik életüket áldozták a szabadságért, annak kivívásáért és megtartásáért ma szégyentől kipirult arccal szaggatnák meg ruháikat.
Megértük, hogy március 15-én a tömegek Petőfi helyett Vona nevét skandálják, a nemzeti ünnep puszta politikai csatatérré vált, amely tocsog a saját fertőjében. Megértük, hogy amiért 1848-ban kiállt Petőfi Sándor, ugyanannak nevében fröcsögnek gyűlölködő, megosztó beszédeket azok az emberek, akiknek a nézetei ellen a haza nagyjai szívükkel és életükkel harcoltak. Akiknek köszönhetően ma demokrácia és szabadság van az országban. Megértük, hogy egy olyan párt akar uralomra törni, amely híján van minden nemes célnak, miközben magukat magyarnak, családbarátnak, a szeretet pártjának nevezik. Ez a Jobbik.
A Jobbik színeiben induló Vona Gábor 2008-ban a következő kijelentést tette: „És nem az ÁVH fog grasszálni a választás napján, hanem az Iráni Forradalmi Gárda! És próbáljon valaki csak egyetlenegy jobbikos cédulát eltüntetni!”
A Jobbik nyíltan szimpatizál a világ egyik legdiktatórikusabb országával, Iránnal. 2009-ben a CIA annyira aggasztónak találta a párt homályos hátterét és nyugatellenes barátait, hogy feltette a kérdést: vajon Irán áll a Jobbik mögött, mint pénzügyi támogató? E kapcsolat kialakítását azzal magyarázzák, hogy az ősmagyarokat közel-keleti vándorlásuk alkalmával bensőséges viszony fűzi a térség népeihez. Rejtély, hogy miért pont Iránt szemelték ki potenciális támogatójukul, mindenesetre nem vesztette érvényét a mondás, miszerint „madarat tolláról, embert barátjáról”. Vessünk hát egy pillantást a „tollra”.
Irán (leánykori nevén Perzsia) elismerten teokratikus köztársaság. Vezetője a Legfőbb Vallási Vezető címet viseli, szakrális feladatai mellett politikai teljhatalommal is bír: a hatalmi ágak egy kézben összpontosulnak. Mindemellett létezik a köztársasági elnöki tisztség, kinek személye formálisan birtokolja a végrehajtó hatalmat. A lakosság 98%-a iszlám (nagy többségében síita), így csupán 1% jut a keresztényeknek és ugyanennyi az összes többinek. Utóbbi csoportok képviselőinek lenni természetesen nem ajánlatos: a keresztényeket rendszerint börtönbüntetésre ítélik, rosszabb esetben a „dzsihád nevében” kivégzik. Ennél a nők helyzete sem sokkal rózsásabb, bár a nagyvárosokban már felütötte a fejét a modern, nyugati gondolkodás, melynek köszönhetően csadorba bújtatott nők már inkább vidéki közösségekben tűnnek fel.
Az utóbbi évtizedek fejlődései ellenére Irán előbb tűnik nyugvó oroszlánnak, mint emberi jogi harcosnak. A nyugati államok együttesen aggódnak az ország eltitkolt atomipari fejlesztései miatt. Bár papíron ezeket korlátozta, az egyezmény csupán ideiglenes és a legkevésbé sem garanciális. Néhány nappal ezelőtt pedig a Legfőbb Vallási Vezető, Ali Hamenei ajatollah tett megdöbbentő kijelentést a holokauszttal kapcsolatban: "Nem tudjuk, hogy valóságos volt-e vagy sem, és ha egyáltalán megtörtént, akkor hogyan". Ez meglepően hasonlít a „holokamura” és egyéb szélsőjobboldali megnyilvánulásokra, melyek megkérdőjelezik a II. világháború szörnyűségeinek mértékét, dokumentált történelmi tényeknek mondva ellent.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom hatalomra kerülése esetén egy olyan szélsőséges nézeteket képviselő, iszlám állammal kötne szövetséget, amely nagyban veszélyeztetné Magyarország függetlenségét. A muszlimok kendőzetlen célkitűzése, hogy meghódítsák a nyugati világot – ami egyébként tárt karokkal várja, hogy megsemmisítsék. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a muszlim bevándorlók tömegeinek jelentős része, akik nemhogy asszimilálódni nem akarnak (ami érthető, hiszen kevesen adnánk fel gyökereinket, szokásainkat), de még integrálódni sem. Mi több, a befogadó országuk nyelvét sem hajlandóak elsajátítani. Ennek ellenére harcolnak a jogaikért, hogy a nők csadort hordhassanak, mecseteket építhessenek. Utóbbi azért is meglepő, mert számos esetben keresztény templomok vagy zsinagógák kerülnek átalakításra, ami egyenesen az európai civilizáció feladását mutatja egy olyan nép számára, amely már nem sokáig lesz kisebbségben – akkor ki állítja meg őket?
Magyarnak, a nemzet megmentőjének állítva be magát, velük kíván szövetkezni a Jobbik. Az iráni honatyák minden bizonnyal apai szeretettel fizetnék ki a magyar államadósságot, majd tennének minket idegenekké azon a talpalatnyi földön, ami még megmaradt Magyarországból. Mindeközben Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő EU-s zászlót dobál ki a Parlament ablakán, „gyarmatosításnak” titulálva az uniót. Még ha igaz is, egy tisztességes magyar ember inkább élne nyugati, demokratikus, emberi jogokat képviselő gyarmaton, mint az iszlám vallási vezetők irányítása alatt lévőben. A kérdés tehát nem az, hogy eladjuk-e, hanem, hogy kinek adjuk el Magyarországot?
